Tamás László:

Olyan jó…

Ó, milyen békés, milyen megnyugtató.

Tudod, hogy van, hogy létező, mégsem ismered igazán.

Telnek a percek, az órák, a napok.

Ülsz némán, és várod a következő pillanatot, talán a csodát.

Erős benned az érdeklődés, a kíváncsiság.

Ő sem tétlen, tért hódít.

Mindketten a másikra vártok, aztán egyre közelebb kerültök egymáshoz.

Na de csak csínjával!

Nem árt az óvatosság.

Elhiszem, talán még meg is értem, de vigyázz!

Veszélyes is tud lenni, ami most oly jó, és még csak kíváncsiság.

Kacérkodsz, Ő sem hagyja magát híján.

Már nem csak lépkedsz, ugrándozol, szárnyalsz is talán.

Vigyázz!

Te táncba hívtad a tüzet.

Magával ragadott, öleled, de valójában, Ő szorít Téged.

Csendes, nyugodt, békés ünnepet!

2010 Tamás László