Uralkodás vagy pszichoterror?

„Volt egyszer egy simaarcú és a szépségkirálynő…”
..06

Azt gondolom nem ez a legfőbb probléma, de erről is beszélni kell.

Ha elvonatkoztatunk az irodalmi magyarázattól, szerintem csak embertelen viselkedés.

Egyre nagyobb a világ romlása, sokszor kiszámíthatatlanok a következő pillanatok, mégis vannak embertársak, élethelyzetek, amikor tényleg csak emberi hozzáálláson múlna minden. Van, aki jobban szeret öldökölni, pusztítani, ahogy a munkáltató teszi a munkavállalóval, amikor a feladatát 8-12-24 órában látja el, bárhogy is igyekszik, sokszor mégsem jó, nem felel meg. Kiteheti a lelkét is, ha nem szimpatikus az arca, minden hiába.

Hasonló területen, de lehet ugyanazon feladatkörben is dolgozó a visszafogottabb, kényelmesebb fajta, csakhogy ne sértsek meg senkit, ha azt mondanám’ lusta, tohonya, aki aztán tényleg nem csinál semmit, Ő lesz a jó, az elismert, ahogy az lenni szokott.

Amikor a kényelmesebb fajta egy hasonló formában (mármint tohonyaságában) lett nyertes, valami komolyabb problémában vét és penge élen táncol, egy csoda folytán hipp-hopp  vezető,  vagy azt nagyon megközelítő befutó lesz. Nem számít a végzetség, a tudás, a gyakorlat, a tapasztalat, rosszabb esetben mindennek a hiánya. Leglényegesebb, tudják, az arc, és ha az van, akkor már lehet bármi, igazgató, gazdasági szakember, pénzügyes  vagy ami csak szem-szájnak ingere.

Hogy neve legyen a gyereknek, azért nem árt a 8 általános, de ha nincs, az sem tragédia.

Ne feledjük! Ez alatt a melós végzi a munkáját a megfelelő képzettségével, de még azt sem teheti, amihez ért, mert az, aki éppen igazgatót játszik megtiltja, mert éppen "olyanja" van.

Kell, hogy valaki eljátsza a szerepét, hisz az eredeti nincs, mert  éppen kiugrott a városba elintézni a hétvégi bevásárlást, netán a cukrászdába egy sütire, persze előfordult már hogy a pizza házhoz, azaz a munkahelyre érkezett munkaidőben természetesen, persze, valamit enni kell. A legjobb pedig, ha éppen hazaugrott, ahonnan elfelejtett visszajönni.

Még mindig gondolok arra is, aki ezalatt keményen dolgozik, és munkaidőben toalett használatára kényszerül, de szigorú szabályokkal találkozhat. A víz fogyasztásáról, ha netán szomjas, nem is beszélve.

A hatalom nagy úr, lehet uralkodni, de ez már visszaélés, illetve nevezhető úgy is, hogy terror.

Nagy probléma, hogy sem a munkáltató, sem a munkavállaló nem ismeri a jogait.

A munkáltató bizonyos esetekben köteles (lenne) tájékoztatni a dolgozót, de csak az írásbeli, a fegyelmi osztogatásához ért, mert úgy véli az olyan jó, nagyobbnak érzi magát, ha megalázhatja azt, akitől függhet, de szerintem igenis csak kisebb lesz.

Az szokott büntetést kapni, sokszor igazságtalanul is, aki ott sincs, persze a szimpatikus arcú, aki valóban hibás, a dicséretet kapja. Ebből lesz a vezető, és nem lehet mit tenni, mert kéz kezet mos.

Hiába bosszant bárkit is, fáj, vagy sértő, nem tud mit tenni, mert nincs meghallgatás.

A "főnök" őrjöng, káromkodik, a beosztott lehajtott fejjel távozik, őrli magát, majd a vezér miután rávágta az ajtót szerencsétlen áldozatára, visszaül a gépéhez videojátékozni, és önelégülten somolyog.

A legszörnyűbb, ha közvetlen kollégák, akik netán még jóban is vannak (voltak), egymás ellen szítják a tüzet, épp a hasonlók miatt, de ekkor már megette az egészet a fene.

Befejezésül annyit mondanék, akinek nem inge, ne vegye magára, de fontos az őszinteség, hozzáteszem, sem nevet sem címet nem prezentáltam.

Vissza az Írásaimhoz